A Sauska borokról sok újdonságot már nem nagyon lehet elmondani. Évek óta masszívan tartják pozícióikat a hazai elitben. Ez különösen a villányi borokra igaz, de egyedi irányt fölvállaló száraz tokaji boraik ugyancsak elindultak hódító útjukon (a villányi számozással és árazással parallel módon fölépítve a sort). Nem gondolom egyébként, hogy túl kéne magyarázni ezt a házasításos témakört a 3 számjeggyel ellátott tokaji cuvée-ik esetében. Biztos lesz, akinél ledobja az ékszíjat és "hogy kerül a csizma az asztalra?", megint mások (a nyitottabbak) elfogadják, hogy ez a pince másutt és másféle egyensúlyokat keres, mint a megszokott dűlős fumintok és hársak mívelői szerte Hegyalján. Azt szoktam a védelmükben elmondani, amit mindannyian tudunk: a tokaji fajtákat az elődök alapvetően édes bor készítéséhez szelektálták és arra is használták. - Ki tudja? Talán tényleg egy megfelelő arányú házasítás lehet a megoldás a nagy száraz tokaji meglelésében. Lehet, hogy nem csak Kárpát-medencei fajtákkal érdemes kísérletezni.... Senki sem tudja. De meg kell próbálni, meg kell kóstolni (noha, amint látni fogjuk, a fehérek közül nekem is épp egy helyi fajtákból összerakott tétel okozta a legtöbb örömet...ettől függetlenül, őszintén nagyon kíváncsi vagyok, hogy muzsikálnak a 113-asok, 111-esek, 107-esek a jövőben).

Szeretem Sauskáékat, ők pedig szerették 2007-et, s annak borait (még jobban bíznak bennük, mint a szenzációs 2006-osokban). Színe mély, átlátszatlan cseresznyés. Illata eleinte zárkózott, lassan mélyülő tejszínes, klasszikus, villányias felhangok, mediterrán hangulat, gyümölcsökkel, a másik oldalon némi finom kis hordófűszer. Ez ízben is fölbukkan vaniliás jegyek képében. Szűretlen, derítetlen, elegáns vörösbor, érezhetően magas extrakttartalom, főtt gyümölcsösség enyhe fülledtsége (szilva és más csonthéjasok), de mégis annak ellenére, hogy 7-es borról beszélünk, savai és tanninjai határozott, délceg tartást adnak a meglepően feszes érzetű bornak. Emellett persze eléggé öblös és gyümölcsösen zamatos is, kitartó ízzel. Tetszetős, közérthető, délies hangszerelés, profi munka. A 15-ös alkohol néha kicsit ugyan befűt a toroknak, de nem zavaró ez még. Masszív, de egyben okos, szép és fiatal is, úgyhogy könnyű beleszeretni. (Mintha a 2006-ost picivel többre értékeltem volna kiegyensúlyozottsága miatt, két és fél éve...vagy tán csak én lettem szőrösebb szívű.) Akárhogy is van a prímszámos Sauskák közt nekem a 11-es titkos kedvencem. A 13-as ártatlan, naiv gyümölcsösségét is tudtam értékelni, pláne a 7-esek magaslatait, de ezt az arany középutas villányit bármikor szívesen iszom. S talán nem nagy szám, de nekem a legkerekebb szám tőlük a 11. (7)

Nehéz a Sauskáról is újat mondani. Telnek-múlnak az évek, és egyre többet és többet hallunk róluk. Marci szokta mondani, hogy rosszat még nem nagyon ihattunk tőlük, ami azzal a nagy kihívással jár együtt, hogy ennek a szintnek újra meg újra meg kell felelniük. Pár év alatt bekerültek egy olyan borvidék elitjébe, amely elsőként ébredt a rendszerváltást követően. Márpedig a jól bejáratott 2-3-4 nagy névvel parallel csak nagyon keveseknek sikerül valóban érvényesülni, piaci helyet szerezni. Sokaknak tört bele a bicskája, sokan azóta is küzdenek, a Sauskának hamarabb sikerült talán ez, mint bárki másnak bármi hazánkban. Mi csak elképzelni tudjuk, mennyire lehet ez nehéz feladat, de a Sauska Krisztián által verbuvált Kúcs Gyula birtokigazgató mellett dolgozó Latorczai László főborásznak és csapatának a precíz, gondos technológiai hozzáállással, a jó termőhelyek (Kopár, Ördögárok, Makár stb) kiválasztásával, a jól fölépített borszortimenttel és a letisztul arculattal a Sauska Pincészet számára úgy tűnik, tényleg nem létezik lehetetlen.