Seven Wanggal röviddel a 2016-os TokajGuide megjelenése után találkoztam először. Herczeg Ági mesélte, hogy van egy Budapesten élő kínai lány, aki megszállottja Tokajnak, és találkoznunk kéne. Így is lett, a Bazilika mellett futottunk össze, vittem neki könyvet. Idő közben igazi nagykövete lett Hegyaljának Kínában is, a Budapesten élő kínai közösség számára nem különben! Amellett, hogy kereskedik, szenvedélyes gyűjtője főleg az aszúknak és a tokaji ritkaságoknak. Aztán pár héttel ezelőtt rám írt, hogy van neki egy szép csokorra való **Szepsy bora, és kíváncsi lenne, milyenek lehetnek egymás mellett kóstolva. Neki vannak szuper borai, én meg pont imádok tokaji varázslatokat szervezni, így merült fel a közös ‘örömkóstoló’ ötlete, melyet a Borkollégiumban tartottunk tegnap nagy érdeklődés mellett.

Első találkozás ezzel a borral. Közvetlen a 99-es után kóstolva a gyengébb, esős évjárat sokkal visszafogottabb, szép tercier jegyekkel, leginkább gombás, herbális jegyekkel. Ízben enyhe sav, magasabb cukor, a Szepsy-stílusra jellemző szélesség. Még abszolút egyben van, élvezhető, igaz kimagaslóan hosszúnak vagy összetettnek nem mondható. Szépen megmutatja, hogy ebből az évből minőségben mi volt a kihozható maximum.

Pár hónappal korábban egy igazán rendkívüli botritiszes nagyvilági kóstolóban volt részem a Bécsben élő és dolgozó Varga Zoltán borgyűjtő jóvoltából. Belejöttünk az olasz borokba itt a blogon egy időre (ha már a személyes olaszországi látogatás egy ideig biztosan nem reális), ám most az alábbi nagyszerű sorral búcsúzunk Itáliától egy időre. A kóstolónak nem minden bora került be a posztba, egyrészt a töredékes jegyzetek miatt, másrészt volt pár érettebb bor is a sorban, amiről az idő vasfoga szinte már nem is hagyott semmi írnivalót. Egy 1991-es Prunotto Barolo, ami már jócskán a végét járta véleményem szerint, akárcsak egy 1979-es Badia a Coltibuono Chianti Classico Riserva, de az 1967-es Antinori Chianti Classico is túl jutott a szebbik korszakán. Nézzük, mik voltak igazán emlékezetesek az idő közben nemzetközivé formálódó borsorban:

A gombák misztikus világ a természetben. Ha belegondolunk, az élet mennyi területén játszanak jelentős és mégis szemmel nem látható szerepet: lehet ez hasznos szimbiózis és lehet parazita jellegű a jelenlétük (akár a testünkben), az erdők föld alatti, fák közötti misztikus “webkapcsolatát” alkotják, ahol egy egyed akár több kilométeres kiterjedésű is lehet a gombafonalakkal, gyűjtjük és megesszük őket (sőt időnként még hallucinogén hatásuk is lehet). Kierjesztik a bort, ott vannak a pince falán, esős/párás időben pedig szürke rothadástól nemes rothadásig megannyi fertőzést okoznak a szőlőn is (sokszor egyazon gombafaj által). A metamorf borkészítési eljárások egyik legsajátosabbika a Botrytis cinerea által okozott aszúsodás vagy nemes rothadás, mely tudjuk, nem csak Tokajban játszik szerepet a borkészítési eljárásokban, hanem a Föld számos más borvidékén is alkalmazzák a borra gyakorolt természetes édesítő hatását. Varga Zoltán, Bécsben élő borgyűjtő jóvoltából most világkörüli botritisz-turnéra indultunk, de nem csupán térben, hanem bizony időben is. Milyen egy 58 éves aszú, hogyan érik egy 26 éves új-zélandi chardonnay és milyen egy kékszőlőből készült eszencia töménységű ruszti Ausbruch? A Tovább gombra klikkelve elmesélem.

Kevés olyan borvidék van a világban, mely kategóriájában képes szinte minden évjáratban 90 pont fölötti borokat nyújtani. Ha az aszút vesszük alapul, Tokaj ilyen borvidéke a világnak. Demeter Zoltánt sem nagyon kell már talán bemutatni az olvasóknak. A TokajKalauz első pincéje, mely 100 csillagnál többet gyűjtött eddig a borkatalógusunk értelmében. Ezzel az első 2 csillagos borásza a kiadványnak. Olyan kort élünk, amikor a mindenkori száraz borokról Tokajban is gyakrabban kell beszélnünk a különböző pincéknél, pedig nekem mindigis meggyőződésem volt, hogy aszúminőséget tekintve az abszolút első Demeter Zoltán. Noha ebben nehezebb igazán kiemelkedőnek lenni: szükségtelen neveket mondanom, - az egész borvidéken hihetetlen minőségek vannak jelen egyszerre (szárazban pedig mindenhol vannak amplitudók: fölfelé és sajnos lefelé is). Épp ezért fontosnak érzem időről-időre hangsúlyozni: Tokaj a világ első számú édesboros borvidéke, ami felelősség, küldetés, hagyaték. - Demeter Zoltán pedig nem csak főboraival teremtett önálló (és a borvidék számára is irányadó) műfajt édesben, de aszúi is mindig az extrém koncentrációról és egyúttal a kivételes egyensúlyról szóltak. Olyan formátumú borok, amiknek tényleg a világ legjobb éttermeinek borlapján és a ritakaságokat gyűjők pincéjében a helye.

Azok közül a hegyaljai pincék közül, ahol az aszút tűzték a szakmai munka és a kommunikáció zászlajára, a Disznókő tán a leginkább tudatos és stílusformáló borászat. A lankadatlan ívű 25 éves történetet már több ízben körbejártuk alaposan. Decemberben pedig az év legmagasabb, 10-es pontszámú borát is tőlük kóstolhattam, a 2005-ös eszencia formájában. Kezd az új aszú-szabályok mentén többféle vélekedés kialakulni arról, milyennek is kellene lenni a tokaji aszúnak, s hova is kéne pozícinálni: extrém beltartalommal a legmagasabb, szinte elérhetetlen univerzumokba vagy épp hogy közelebb hozva a fogyasztókhoz az elegancia révén. Más és más rétegződés figyelhető meg a pincék szortimentjében édes fronton. Köztük a Disznókő egyértelműen az ihatóságot, a borszerűséget és a gyümölcsös eleganciát helyezi aszús gondolkodása középpontjába. S ha ezt onnan nézem, hogy ehhez képest eszenciájuk (vagy Kapi-dűlős aszújuk) maga a tökéletesség, a határtalan mélység szobra kíván lenni, akkor ez egy logikus elvszerűségnek tűnik.

Még havas, téli időben tettem látogatást Illéséknél, Erdőbényén. Állandó résztvevői a Bor, Mámor, Bényének. Területeik Kisfalud és Bénye mentén találhatók. Foglalkoznak palackos borok bértárolásával és a pincénél egyedülálló kőzetleletek is megfigyelhetők a környékből. A borok nagyobbrészt a régebbi stílushoz igazodnak. Muskotályból egy-két igazán szép példát tudnak felmutatni, de esszenciából, magasabb puttonyszámú aszúkból, emellett 3 és 4 puttonyosból is kóstolhatunk Illéséknél. A borászat minden évben kísérletezik jégborkészítéssel is,a termés egy részt kinn hagyják és mérik azt az időt, amíg a szőlő valóban tartósan fagypont alatti hőmérsékleten van. A nagy kísérletezőkedv pár ékes példájából sikerült kóstolnom:

Van egy mádi borász, aki a rendszerváltás után együtt indult sokakkal, lendülettel, kecsegtető eredményekkel, borminőséggel. Az egyik legjobb fekvésű dűlőben birtokol területet, mely ráadásul 20 év leforgása alatt (tőle részben függetlenül is) a borvidék Cote d’Or-jának egyik legjobban csengő terroirjává vált. Szent Tamás és Gergely Vince, akiről ez a poszt szól. De vajon az aktuális mádi események miért nem szólnak róla (is)? Miért kell őt is, borait is műholddal kutatni a tokaji palettán? Mi történhetett, hogy mára ennyire keveset hallunk róla és borairól?