Kellemes aranyszín villan meg a pohárban. Illatában birses, körtés direktség, fűszeresség és rózsa (ahogy a 2017-esnél is). Ízben magas cukorérzet, húsos, gazdag aszúíz, ahol a muskotály ismét főszerepet kér magának, de koncentrált, hosszú íz jellemzi a bort mindvégig. (Vastag 5)
Különleges időutazás aszúkkal
Angol újságíróknak szervezett tokaji túrát a borvidék hegyközségi tanácsa: végre valami igazán pozitív projekt! Az Angliában élő és ténykedő Toronyi Zuzu szervezte meg azt a három napos eseményt, melynek keretén belül a brit zsurnaliszták lehetőséget kaptak, hogy képbe helyeződjenek, hol tart a tokaji furmint, a hárslevelű, a pezsgő vagy éppen az aszú napjainkban. Jómagam a pezsgős és az aszús mesterkurzus levezénylésére kaptam megtisztelő megbízást, amire mondanom se kell, örömmel mondtam igent.
Mélyebb szín. Illatban érezni némi zavartságot, korjelleget, bizonytalanságot. Ízben magas cukor, a 16-os aszúk közt abszolút kilóg lustább kortylefutásával, avittabb ízvliágával, egyensúlytalan jegyeivel.
Meglepő rózsás illat, illatos, muskotályos jegyek, erős parfümösség. Ízben viszont semmi tréfa: nagyon gazdag, hosszú, vastag aszú. Magas cukor, de gyönyörű egyensúly és kiváló struktúra mellett. Az egyik legszebb tétel, amit eddig a tolcsvai pincétől kóstoltam.
Mára épp egy Laposa bor következett volna, de ha a tegnapi fejlemények után nem lépnek semmit, akkor ezen a platformon több boruk aligha fog publicitást kapni.
A fajtához képest nagyon enyhe, szinte szárazboros illat, friss, érett, almás, körtés jegyekkel. Tetszik! Ízben friss, élénk, mozgékony savak. Almás, egzotikus korty. Profi és mérhetetlenül tiszta muskotály. Tisztán hagyja a szájat, remek szerkezettel. Amolyan gasztorédes műfaj benyomását kelti, amit talán ideje lenne helyzetbe hozni a mindennapokban és a gasztronómiában egyaránt, hiszen hátha (több) igény van erre a szélesebb rétegek körében is a csúcs-szamorodnik és a sok-sok "nagyfurmint" közepette, amivel új közönség köthető meg Tokaj körül (megfizethető árral, mégis korrekt minőségben)...
Egyelőre várom az igazán átütő élményt a meghatározó tolcsvai családi pincétől. Ez most kifejezetten ígéretekkel teli tétel, egy gyönyörű évből. Érett, enyhén szamorodnis buké. Szellőzve jönnek a sárga gyümölcsök, barackkal, teafűvel, kaporral, mézzel, hordófűszerekkel. Ízben élő bor: erőteljes sav, vitalitás és sok árnyalat villan be. Hosszú korty. Még érlelhető tanninnal, szép egyensúllyal, aszalt fügével és narancshéjjal.
Az aszúborok tradicionálisabb, könnyebben befogadható képviselője. Nem annyira túláradóan gyümölcsös és összetett, de megbízhatóan megjeleníti az elvárt aszús jegyeket. Illata mazsolás, diós, nagyon szép, érett. Ízben kissé a muskotályosság az, ami a bor profilját uralja, melyet a zamatok mellett, a fajtára jellemző kissé kesernyés lezárás is tanusít a korty végén. Összeségében szépek az arányok, jó az összhang is a cukor és a savak részéről. Ár-érték arányban egy kiegyensúlyozott aszúborról van szó.
Az ember, aki megszállottan szerette az ízeket
Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet…
Ilyen sem volt még...
***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!