Mélyebb arany színekben pompázik már. Illatban elég visszafogott, zárt jelleg, egy kis körtével és almatermésűekkel. Ízben is eléggé egyszerű szerkezet, kis tercier jelleggel. De szép savakat kapunk a cukor mellé, barackkompótos, baracklekváros sűrűséggel (érzetre kevés izgalommal összességében, ami bizonyára a forró év számlájára is írható). (5+)
Winelovers Top 100: édes borok kóstolója
Felettébb izgalmas kóstolót volt szerencsém megtartani a Borkollégiumban múlt pénteken. Az idei Winelovers Top 100 legszebb édes borai kerültek terítékre, melyek közt számos váratlan meglepetés is helyet kapott. Az idén nemzetközileg és itthon elismert szakértőkből verbúvált zsűriben én is helyet kaphattam. A mi panelünk csak édeseket kóstolt (szegény szerb hölgy mellettem a végén már úgy szuszogott, fujtatott a sok cukortól), elnökünk pedig Lenka Sedlackova MW volt; öröm volt látni (később), hogy a legtöbb bornál hasonló értékeléseket adtunk. Elképesztő, hogy milyen keveset ismerünk az édes borok stílusai közül, pedig mennyi színt, mennyi árnyalatot lehet találni a műfajon belül akár csak ebben a honi merítésben. A legnagyobb meglepetések persze most is Tokajból jöttek, de bizony a Balaton-felvidékről, sőt Aldebrőről is érkezett a pohárba eleddig számomra ismeretlen érdekesség. Lássuk is, hogy honnan!
Egy igazi nem várt megelepetés Hercegkút nagyborászatától. Friss, barackos, almás, körtés illatok, nagyon tisztán és megnyerően, modern köntösben. Sima és félédesbe hajló korty, sok cukorral, de mérhetetlen tisztaság és kellemes zamatok kíséretében. Ebben a műfajban ritkán vagyok lelkes, de ez egy piacos és szépen elkészített bor, amit a fiatalok és a lányok egész biztosan hamar megszeretnek majd.
Mély szín, illatában is kissé korosabb a kelleténél, fiatalosságot már nem nagyon találtam benne, olyan, mintha más 2017-es aszúkhoz képest joval előrébb tartana. Egyébként szép aszúbor: barackos, lekváros, széles korty. Hömpölygő érzet, mellette sajnos kissé kevés lendület, jól esne némi finesz és sav kíséretképp...
Klasszikus, friss körtés-almás, fehér gyümölcsös illatok. Roppanó, üde, almás jegyek. Nagyon friss bor, talán némi CO2-vel. Viszonylag rövid és könnyed bor, a tiszta technológia jegyeivel.
Klaszikus, friss körtés-almás, fehér gyümölcsös illatok. Roppanó, üde, almás jegyek. Nagyon friss, talán némi CO2-vel is megspékelt stílus jellemzi. Viszonylag rövid és könnyed bor, a tiszta technológia magabiztos jegyeivel.
Hercegkút legnagyobb szereplője a Gomboshegyi pincesorról. Vízszínű. Offdry, laza, visszafogott íz, szinte száraz. Nagyon kevésnek hat a cukor az édesek közt (mégis soknak a szárazak közt). Lágy, visszafogott, egyszerű szerkezet.
Az ember, aki megszállottan szerette az ízeket
Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet…
Ilyen sem volt még...
***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!