Licsis, sárgadinnyés illatában a nehéz év is nyomokat hagyott érzésem szerint. Ízben aztán több, mint korrekt furmint Hegyaljáról, tiszta, friss barackos jegyek, furmintosan diszkrét, és noha elég egyszerű és nem is hosszú bor, mégis erénye, hogy jó inni, és abszolút egyben vannak alkotóelemei. Egy remek dűlő, mely egy kihívásos évben is hozza a formáját.
Vegyes aszúsorban eléggé elvált a mezőnytől. Színében szép arany árnyalatok. De illatában eléggé koravénnek mutatkozott, némi körtével, almával. Ízében magas cukor, de itt is tercier, old-school karaktert mutat ez a palack, némi rendezetlenséggel. (5)
Friss és fiatalos késői szüret illat Bodrogkisfaludról. Ízben sok-sok aszalt gyümölcs fémjelzi 2018-at. Alma, körte, mély, testes édes bor, a lecsengésben egy kis kesernyével.
Kezdenek formába lendülni...
Az elmúlt 10 évnek 3-4 izgalmas évjárata volt aszúban: 2013, 2016-ban kevés aszúszem volt, de amiből aszú lett az csoda, 2017-nél nincs kérdés, és talán még 2019 fog felzárkózni (jövőre kiderül). Az én szám ízének 2013 nagyon botritiszes karakterű, pláne most, hogy a borok már átalakulnak a palackban kezd a gombás jegy uralkodni, és halványodnak, barnulnak a gyümölcsök, miközben a cukor többnyire dominál az aszúkban. 2016 ellenben a csodás savak éve: ahol a gomba nem ázott meg nagyon, ott gyönyörűen érő aszúk születtek. Ebben a posztban 2017 kerül fókuszba. - Fagyos tél, meleg nyár (júliusi esőkkel) és szép őszi idő kísérte az évet. Szép lassan ez az évjárat fogja átvenni a piacot, ahogy a 13-asok, 16-os elfogynak a polcokról. Mivel ideális évjárat volt, kevés növényvédelmi bonyodalommal a szüret idején, így biztos, hogy sokáig velünk lesz még ez a csodás év. Az idei Mindszenthavi Mulatságon az aszúborok első ma ismert említésének 450. Évfordulója alkalmából Bodrogkeresztúr és Bodrogkisfalud 17-es aszúiban merültünk el. De vajon kik készítették a legszebbet..?
Közepesnél már mélyebb szín. Birses, körtés illat, viszonylag kevés réteggel, eléggé egydimenziós. Ízben aztán nagyon széles, hosszú és gazdag bor. Sok cukor, fiatal és nagyon komplex aszú. Még egy pár évet pihentetném mindenképp, még szebb lesz biztosan.
Tarcal és Bodrogkeresztúr
A Furmint Február mindig kihívás. Nem csak a borásznak és a kiállítóknak.... Egy olyan seregszemle ez az év elején, amivel nagyon mély merítésből lehet benyomásokat és válaszokat szerezni: hol tart Tokaj, hol tart a furmint, hol tartanak egyes borászatok a stílusuk kiérlelésével? Minden évben igyekszem valami koncepciót találni, hogy minél több bort meg tudjak kóstolni, de így is látom, hogy egy személyben csak az elvárások egy részét tudom teljesíteni (ezúton is elnézést azoktól, akikhez nem jutottam el vagy csupán egy bort tudtam megkóstolni, esküszöm, hogy három előtt elkezdtem). Mivel tavaly az emeleten kezdtem, s a mádi terembe már csak zárás előtt értem oda (volt, aki már lerámolt, másnál elfogyott szinte minden), így idén lent rugaszkodtam neki: Tarcal, Bodrogkeresztúr és Mád, majd a felső szinten folytattam a többiekkel. Több, mint 80 furmintot sikerült megkóstolni. Jövőre megint fentről lefelé kezdek neki...
Elég tompa illat. Klasszikus botritiszes jelleg, érett, gombás, teás, narancsos aromák. Barackos, kissé lomha, gombás íz, magas cukor, kevés sav, határozott édesség teszi izgalmassá. Viszonylag kevés finesz, és eléggé koros késői szüret, ami adódhat az évjárat enyhe savaiból is.
Egy kiváló évjárat nagyszerű aszúja a vendégszeretetükről híres bodrogkisfaludi családi borászattól (nagycsoportok részére még mindig az egyik legjobb tipp). Makulátlan illatában körtekompót, zöld trópusi gyümölcsök, kivi, zöldalma, aszalt kajszi. Ízre csodás egyensúly, hosszú, krémes, de nem émelyítő. Tele van harapható és lédús gyümölcsökkel. A szolgai savak csak a háttérben támogatják a vaskos édességet. A cukor biztos, hogy nagyon sok benne, egyértelműen nem a citrusos, sokkal inkább a napjainkban kihívást jelentő nagy desszertboros irányhoz húz, de megugorja a maga által kijelölt lécet, kompótos, határtalanul zamatos körtenektárszerű lecsengéssel. Kéksajttal a legjobb, de pisztáciás trüffellel is működik.
Abaújszántó is not dead
Bodrogkisfalud egyik tradicionális családi pincéjeként ismerjük a Hudácskót. Kevesen tudják (hát most megtudhatja ország-világ), hogy a borászat 2009 óta nem is ezen a néven fut, hanem úgy döntöttek, átkeresztelik magukat a magyarosabb Hangavári Pincére. A birtok 15 h-os. Nagyszülők indították el a borházat huszonöt éve, mely a mai napig folyó borral is szolgál a betérő érdeklődőknek. - Számomra kellemes élmény volt látni, hogy háztól is viszik az emberek a mindennapi betevő bort, kell, hogy az ultraszelektált csúcsminőség mellett működjön ez a szegmens is, meghatározott minőségi keretek közt a petpalackos borok helyett; sok termelőnek jelent plusz bevételt és sok halandó embernek biztos és megfizethető borforrást. Még izgalmasabb volt azonban számomra a felismerés, hogy a pince tételei közt megbújva, új köntösben öltött testet egy kedves, régi ismerős a messzi északról. A palackos tételek közül az alábbiakat kóstoltam meg:
Az ember, aki megszállottan szerette az ízeket
Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet…
Ilyen sem volt még...
***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!