Egy aszú után nem volt könnyű dolga a kóstolón, de megugrotta ezt a távot is szépen. Kifejező virágos fajtajelleg, sok-sok gyümölcs és csábító hársasság orrban. Ízben húsos, hosszú, nagyon komplex, szinte harapható, lédús gyümölcsökkel. Nagyon tartalmas és összetett hárs a messzu északról, Sárospatakról, ahol egyre több minden történik a pincékben.
Felnőve a feladathoz
Vincze Tominál nem olyan régen jártunk Patakon. Sokmindent le is írtunk már róla anno. Igazi trú garázsáborász figura, aki a semmiből, szorgalomból, kemény munkával próbál értéket kikristályosítani abból, amiből gyerekként csak annyit látott, ahogy a család küszködött a szőlő megtermelésével, amit aztán eladtak jól vagy kevésbé jól a borkombinátnak. Érdekes perspektíva ez amúgy, amiről kevés mai borász mesél, pedig nem is volt olyan régen és ma már szinte sokan elképzelni sem tudják, milyen filmet néztek gyerekként a napjainkban ismert borászok szüleik, nagyszüleik révén. Sok-sok év eltelt aztán, mire Tomi is meg tudta látni a saját helyét, esélyeit, szerepét a borvidéken. Fiatalként látta, ahogy elindulnak a mádiak, sulis évei alatt jóban lett a bényeiekkel, akik szintén lelkesek, agilisek. - Ebből baratságok születtek kortárs borászokkal, és szépen lassan elindult a saját pince is. Jöttek az első saját borok, az első Furmint Február, az első Művelt Alkoholista poszt, magas pontszámmal. Közben lett saját bora a felkapott Mádról is (vásárolt szőlő), miközben a persze a pataki Szemince (Szent Vince) dűlő és persze Sárospatak a szíve csücske, a nagy lehetőség, az élettér, a rengeteg munka párjával közösen....a múlt, a jelen és remélhetőleg a fényes jövő is.
2017-es minták egy sárospataki garázsból
Egy pillantra sem állunk le a FurmintFebruározással, és a Hegyalja körüli kincsvadászattal sem! Talán tényleg a legfontosabb feltétel egy borászatnál az, hogy mekkora az alázat a gyümölcs és a tisztaság oltárán. Kell persze a szakmai tudás, az erjedés misztériumainak ismerete, de van egy csomó megmagyarázhatatlan dolog, amire az embernek talán nincs és nem is lesz soha direkt ráhatása (fenológiai érettség, gyümölcs sav- és cukorösszetétele, évjáratok stb). A túl fiatal Vincze Tamás sárospataki gyerek, Debrecenben járta ki nem rég iskoláját és most minden figyelme önálló mikroborászatának és saját stílusának megformálására irányul. Persze nem ennyire véresen komolyan, ahogyan azt én most itt leírom. Ez a srác sokkal inkább amolyan ráérzős tehetség. Talán ismerik ezt a típust: aki nem görcsöl rá a szakirodalomra, nem pörög a technológiai részleteken, csak beérzi, hogy egyik vagy másik területe mire képes, egyik vagy másik alapanyag mire lehet jó, egyik vagy másik eljárás hogyan is működik, s persze tanul és tapasztal. S amivel kezdtem: a szép gyümölcsöt és a tisztaságot nem megkerülve dolgozik persze. Pár éve a művelt alkoholistán az az Octoupus méltatta őt elsőként, aki a magyar borok egyik legszigorúbb kritikusa. Hát nézzük, mit tudott Patakon 2017:
Az ember, aki megszállottan szerette az ízeket
Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet…
Ilyen sem volt még...
***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!