Késői szüret, barack, késői szüret, némi illóval, túlérett gyümölcsökkel. Ízben is késői szüretes karakter, mandula, kesernye, mélység, elég avitt stílusban…de a maga retro műfajában megvan a maga bája. A világ és a mi ízlésünk is kicsit túlhaladott ezen a hangulaton, de bizonyára megvannak a rajongói ennek a túlérett vonalnak is.
Hol tart ma egyik kedvenc fajtánk?
Elfogulatlanul mondhatjuk, hogy az Olaszrizling a legtöbb magyar borkedvelő szíve csücske. De legalábbis minimum az egyik, melyre büszke, melyet megvéd bárkivel és bármivel szemben, hisz gyakorlatilag csak a mienk, de legalábbis hungarikumként tekintünk rá. Véleményem szerint nincs ez másképp borászaink szerint sem: sokoldalú fajta, mely a hazai körülményekhez edződött, azaz megbízható, emellett a termőhely erényeit is képes megvillantani. De beszélünk-e róla eleget? Foglalkozunk-e a fajta jó hírének kibontakoztatásával eleget? Kap-e akkora figyelmet, mint mondjuk a Furmint (mert az nyilván nem lehet kérdés, hogy szeretjük-e annyira, mint a Furmintot)? Hol tart ma a magyar Olasz?
első évadunk legjava egy kartonba sűrítve
Az elmúlt év, s egyben a Táncoló Medve első Best Of...Top 12-es borválogatását összeállítani hálás és egyúttal nehéz kihívás. Próbál az ember igazságos lenni, objektíven nézni a – szerencsére - sok kiváló bort, próbálom én is a kedvenceimet (tokajiakat, száraz fehéreket) kicsit leépíteni egy ésszerű, limitált keretbe, hogy mellettük még más remek borászok is szerepelhessenek. Lássuk a medvét!
Száj nem marad szárazon
Lement az adventi hajtás, rezignáltan zártam le december 24-én délután a bolttal együtt a lélektelen kereskedői életet, s jöhetett végre a hőn várt magánélet! A jó borissza az ünnepekre tartogatja gyűjteményének legféltettebb kincseit. Karácsony ugyanis nem csak államvallásunk, nem csak a családi együttlét, a szeretet, nem csak az ünneplés és a nyugalom, de az önfeledt evés és ivás kimondott/ki nem mondott ünnepe is. Különös gonddal ügyelek arra, hogy az ünnep minden napján a legszebb boraim közül kortyolgasson a rokonság. Ujjnyit azonban minden palack alján hagyok, hogy kettesben maradhassak a borokkal, s a blogra is jusson valami belőlük.
RIZLING - MARATON
A pincében nálam olaszrizlingből van a legtöbb palack. Ugyanis a kedvenc fehér szőlőfajtám. Ez nem pusztán lokál-patriotizmus, egyszerűen tényleg szeretem. Azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül az országban… Rengeteg vád éri az olaszrizlinget, hogy sem nem olasz, sem nem rizling, ennek ellenére rendszeresen összekóstolják a rajnai rizlinggel, ami szerintem nem teljesen fair. Néhány hasonlóság ellenére, két különböző szőlőfajtáról van szó és finoman szólva is túlzás azt az eleganciát és kifinomultságot, azt a szikár, kristálytiszta és egyenes stílust elvárni az olaszrizlingtől, amire a legtöbb német rajnai rizling képes. Valószínűleg Franciaországból került hozzánk a fajta a 19. században, de tény hogy nálunk a legelterjedtebb a világon, olyannyira, hogy a legnagyobb területen ezt a fajtát művelik hazánkban. Arról pedig igazán nem tehet, hogy olaszrizling lett a neve…
Szászi Endre kultrizlingje, a Kabócás igazi örök kedvenc, nem csak a fajta rajongóinak körében. Szokott a pincénél félszáraz is készülni belőle, de forgalomba általában a száraz kerül. A 6-os verzió óriási sikereket ért el az értő szájüregekben. Legutóbb én a Szentgyörgy-hegyi szürkebarát és olaszrizling előtt már fejet hajtottam, előtte a 9-es Kéknyelűt is nagyra tartottam, de a 3000 alatti Kabócásra azon nyomban lecsaptam, amint az első karton megérkezett az üzletbe.
Öko bor, Szigilgetről. Színe csillogó citrom. Illatban érett és nagyon telt, a sárgabaracké a vezető jegy, virágossággal, mandulával, egy tiszta rizlinges rizlingillat ez! Aztán régi, öreg pincék illata jelenik még meg előttem. Igazi balatoni rizlinges korty, nem hazudtolja meg magát sehol. Keserűmandula, dió és más héjasok jönnek szépen, zamatos lecsengésben véget érve. Kerek, kristályos érzet. Van a borban egy sor olyan íz, melyek késői szüretelésű, sőt aszúborok nemességét idézik, s melyek egyértelműen utalnak az alapanyag (túl?)érettségére s talán a forró évre is. Összességében mégsem komplexitással, hanem simaságával, tiszta egyensúlyával vesz le a lábunkról. Augusztusi hullócsillagnézéshez remek kísérő volt.
Az ember, aki megszállottan szerette az ízeket
Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet…
Ilyen sem volt még...
***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!