Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk.  Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!

Furmint és cabernet franc a történelmi első osztályú Kakasból (Bodrogkeresztúr). Finom és apró buborékok gyöngyöznek fölfelé a halvány lazacszín pezsgőben. Illatban elég enyhe, kis rebarbara, eper, és vidám piros bogyósok. Ízben kicsi, enyhe buborékok csípnek gyöngéden. Elegáns, nem túl hosszú, nem túl intenzív vagy testes íz, de csontszáraz és feszes, szárító korttyal, mely hosszan érezhető. Piros ribizlis, málnás, primer jegyek díszítik a szárító savakat. Tiszta, üdítő apertitif jellegű pezsgő, profin elkészítve. 

A kortárs hegyaljai színtéren vannak ma egy páran, akik nem csak a TokajDry és nem is csak az aszúk terén gondolkoznak új távlatokban. A kettő közt ott vannak az alternatív TokajSweet borok, amin belül a 30-50 éve némileg “lelakott” szamorodni műfajt a 90-es években a külföldi tőkével ébredő nagybirtokok kezdték el leporolni (Oremus, *Disznókő); majd miután a termékleíráson történt némi ráncfelvarrás, 2003-tól **Szepsyék nyitottak meg új távlatokat a tokaji palackba tölthető műfajból. Napjainkban ***Demeter Zoltán és *Balassa István a szamorodni felső beltartalmi határait feszegetik, utóbbi borász pedig már bevonja a játékba a dűlőket, a terroirt is. Nem is kérdés, hogy nagyban ennek köszönheti, hogy idén megkapta első csillagát a TokajGuide-ban (az viszont kérdéses lehet, hogy egyrészt a fogyasztó, másrészt maga a borvidék szofisztikált-e már eléggé a parcella szintű értelmezésre?). Akinek kétségei lennének azért, akinek nem, annak azért érdemes továbblapozni…!

Miközben korlátozások vesznek minket körül, tulajdonképpen csak egyetlen dolog nem változik: a borivás. Azaz mégis változik, említettem, hogy tavaly novemberben kaptam szülinapomra egy Coravin eszközt, amivel új szintre lépett az otthoni vakkóstolgatás. Végre nem kell a megbontott borokat 2-3 nap alatt pánikszerűen meginni (azok közé a régi vágású fickók közé tartozom, akik sajnálnak literszám borokat kiönteni, még akkor is, ha ez részben kicsit munka is). Most részben azok a borok fognak következni, melyek már a VII-es számú vaktesztünkön is szerepeltek két hónappal ezelőtt, ezúttal **Demeter Zoltán szárazak körében. Érdekes tanulságokkal szolgált a viszontlátás a tűvel szondázott palackok utóélete terén:

A karantén-kóstolásaink friss epizódja igen szép meglepetésekkel szolgált. Az előző felvonásban tárgyalt Homonna Édes Hármas 2013 elvérzett, de most látni fogjuk, hogy még a helytelen tárolás közepette is van esélye egy palacknak a túlélésre, hovatovább a dugó alatt micsoda palackvariancia fordulhat elő (pláne mostoha körülmények közt). Abaújszántóról egy kevéssé közismert, fiatal pincének a kiváló borai is bemutatásra kerülnek, de pár régebbi évjáratból is kaptunk meglepetéseket. Ezúttal pedig csillagokban sem szűkölködtünk. Köszönjük a borászoknak a felajánlott palackokat a szokásos többnapos ismerkedéshez (konklúziók édesborok terén a poszt végén):

Orosz csapattal kádártúrán jártunk nem rég Hegyalján. Kalina Gábornál a házi kolbász nem maradt ki most sem, de műhelyének bejárása, a kádár szakma finom, tállyai fogásainak, jellegzetességeinek megtapasztalása után ellátogattunk Demeter Zoltánhoz, akinél Kalina akác, illetve tölgyfahordós borokat lehetett összehasonlítani a Holdvölgy 2018-as furmintjain keresztül (érdekes: valahogy a pincénél mindig az akác kedvességét szeretem jobban, de Pesten a tölgy volt a nagyobb bor pár hete). Közben kóstoltunk friss tételeket is, közvetlen a palackozás előtt: a 19-es tartályminták közül a birtokbor már most a legígéretesebb a sorban, a Szerelmi megint simább, remekül bemutatja a löszt, és ezúttal 500 liternyi Boda került akác hordóba, amit érzésem szerint még kicsit simítani kell szerkezetben. Ezt követően a kóstolóteremben néhány palackos tétellel folytattuk:

Újabb vakszakasz Tokajból, régebbi és frissebb palackokkal...részben hogy én is kényelmesebben elférjek a pincében. Tekinthető hivatalosnak itt és most: egy év múlva érkezik a terveim szerint a TokajGuideIV, amihez továbbra is szüntelen járom a borvidék ismert és kevéssé ismert szegleteit. Igyekszem minél több helyre eljutni, minél több borásszal és borvidéki személlyel beszélgetni, már ami "egyszemélyes szerkesztőségként" megvalósítható térben és időben. Hiszem, hogy egy ilyen összetett és ma is szüntelen alakuló borvidék, mint Tokaj, csakis úgy látható át igazán, ha az ember minél többet kóstol, minél több emberrel beszél, eszmét cserél (bizony nem is oly csekély felelősséggel járó feladat mindenkinek az érdekeit és álláspontját megérteni és kicsit képviselni is…). Korábban ez nem volt bevált rutin, de a hatékonyság (és a jelenlegi helyzet) jegyében továbbra is várjuk azon palackokat, melyek a kiadvány borkatalógusában jó eséllyel csillagos (azaz 90+ pont) teljesítményt képesek felmutatni. Akik olvasták az első részt, azoknak biztosan lesz egy-két ismeretlen-ismerős. Az alábbi sorban is akadt ilyen meglepetés:

A Furmint Február mindig kihívás. Nem csak a borásznak és a kiállítóknak.... Egy olyan seregszemle ez az év elején, amivel nagyon mély merítésből lehet benyomásokat és válaszokat szerezni: hol tart Tokaj, hol tart a furmint, hol tartanak egyes borászatok a stílusuk kiérlelésével? Minden évben igyekszem valami koncepciót találni, hogy minél több bort meg tudjak kóstolni, de így is látom, hogy egy személyben csak az elvárások egy részét tudom teljesíteni (ezúton is elnézést azoktól, akikhez nem jutottam el vagy csupán egy bort tudtam megkóstolni, esküszöm, hogy három előtt elkezdtem). Mivel tavaly az emeleten kezdtem, s a mádi terembe már csak zárás előtt értem oda (volt, aki már lerámolt, másnál elfogyott szinte minden), így idén lent rugaszkodtam neki: Tarcal, Bodrogkeresztúr és Mád, majd a felső szinten folytattam a többiekkel. Több, mint 80 furmintot sikerült megkóstolni. Jövőre megint fentről lefelé kezdek neki...

Sokszor elmondom kóstolóimon is, hogy szinte nincs még egy olyan borvidéke a világnak, ahol a különféle borokon, bortípusokon keresztül ennyire szépen lemérhető lenne egy-egy évjárat minősége. Tokaj esetében nyilván a mindenkori aszútermés (korábban mennyisége, ma mindinkább minősége) a meghatározó: egyes vészjóslatok szerint a klímaválság hatására pedig akár még maga a nemes rothadás zavartalansága vagy végbemenetele is veszélybe kerülhet Hegyalján idővel. Ma egyre inkább két megközelítésben beszélünk a tokaji évjáratokról, az érem két oldala pedig természetesen a száraz bor és a (botritiszes) édes bor.

Enikőhöz és Robihoz azért szeretek járni, mert egészen biztosan nem hétköznapi élményben lesz részem náluk, bármikor is megyek. Ez igaz a borokra és az emberi tapasztalásokra is. Sose lehet tudni, kibe botlik az ember náluk, ezúttal egy kaliforniai párba botlottam, majd egy fiatal magyar társaság csatlakozott be. Az amerika fiú borásznak készül (különleges vonzódással minden felé, ami natúr megoldás, így Grúzia, Szlovénia kiváltképp érdekli), a lány pedig fotóz és kutatja a zsidó konyha sajátosságait, járják hazánkat ezekben a napokban is; Eger, aztán Pest. Tokaj legeldugottabb szegletében is mennyire valószerűtlen multikulturális kavalkádba tud belefutni az ember, hihetetlen.