Színében is mélyülő, illatában is érettséget sugall: sok őszi almával, téli körtével. A kor megjelent benne, de annyira komplex és tiszta, hogy mégsem csap át zavaró oxidációba (talán a hárs egészíti ki ebben a furmintot szépen). Ízben emlékeztet korai Királyudvar borokra (Demi sec, Lapis Furmint stb), konkrétan édes a bor. Magas cukor, mellette pedig a meleg év sok savat nem tartogat. Édes körte kompót, almás pite, birsalmasajt, tiszta jegyek, de egy nőies, hízelkedő stílus mellett. Baja nincs ennek a bornak, látszik, hogy törődéssel fordultak felé, mégis alig-alig borszerű textúra, sokkal inkább olyan, mint valami finom és tiszta gyümölcsital. Érdemes lassan meginni.

Idén alighanem Tállyán töltöttem a legtöbb időt a hegyaljai települések közül (ld. Kerekdomb: Tállya Dűlőbár, Szűcs Ferinél). Március óta dolgozom együtt a Tokaji Borlovagrenddel operatív feladatok és közösségi események kapcsán. Náluk minden évben a Tokaji Tavasz az éves csúcstalálkozó (korábban árveréssel egybekötve), de idén a járvány felülírta a terveket. A Borlovagrend feltett szándéka, hogy olyan településeket is jobban bevonjon a borvidéki vérkeringésbe, melyek talán kevesebb figyelmet kapnak, mint Mád vagy éppen Erdőbénye, így esett a választásunk idén Tállyára, ahol a csodásan felújított Maillot Kastély adta magát helyszínként egy szép, egész napos eseményhez. Szepsy István sajnos a továbbiakban egészségi állapota miatt nem tudja vállalni a Borlovagrend elnöki posztját, helyére egyhangú szavazással Dr. Stumpf Istvánt választotta meg az egyesület október 23-án, Tarcalon. Másnap Tállyán öt borlovag került avatásra 2020-ban, majd építészeti séta, tokaji palackkiállítás, ültetett dűlőtúra (velem) és sétáló kóstoló adta a napi programot, főszerepben a tállyai termelőkkel. A maradék palackokat hazahozva kicsit elmélyültebben is sikerült ismerkedni a vegyes sor pár tagjával:

Az idén összejött projektek közt abszolút a legjobbak közt van a múlt heti Kerekdombos Tokaj Magic különkiadás Tállyán. Szűcs Ferenc, tállyai birtokvezetőtől (Szűcs Pince, Tállya Wines) kaptam a meghívást, a Gastro Hack produkcióval elhíresült Czinege Tamással együtt, hogy a Bocskai utca 8-ban dobjunk össze finom alapanyagokból valami színes-szagos dolgot a Kerekdombra. A hozzávalók tavasszal, egy hosszúra nyúlt tállyai borozgatás és kerti sütögetés közepette (a Honvéd utca 1-ben) el is kezdtek szépen erjedni, hogy másnap reggel a 37-esen haza felé meg is fogalmazzuk a kiforrt konkrétumokat Czinege úrral. - Adva van tehát egy jóízű kertiparty, a fesztivál legjobb kávéja, lampionok, égősorok, finom zene, én pedig elhozom hozzá a tállyai dűlők borait, hogy legyen miről beszélgetni újabb hajnalig tartó vegyülgetés közepette. Ez lett a Tállya Dűlőbár malaccsászárral, mádi grillezett sajttal és mustszódás császármorzsával megízesítve. Dórim és én töltögettünk, Czini úr mellé pedig a hab a tortán Kálmán Tibor barátunk lett (Szentes, Gólyás Borház). Óriási köszönet Szűcs Ferencnek, hogy saját borai mellett egyéb hegyaljai pincék borait is engedte bemutatni a dűlőbár teljessége végett.

Ritkán van mostanában poszt, de akkor legalább hosszú... Tokaji Március ugyan idén az ismert okoból elmaradt, de az Intercontinentalban ebben az esztendőben is tokaji pezsgővel ment a koccintás augusztus 20 alkalmából. A háttérben a tűzijáték ugyancsak elmaradt 2020-ban, a felhozatal is igen sokféle volt (kicsi, alig ismert pincétől a közkedvelt slágerekig), de ha már arra volt dolgom hivatalból végigszondáztam néhány pincét (közben archív árveréses tokajiakból tartottam egy pop up kóstolót, arról külön poszt lesz a héten). De akadt számomra is kellemes meglepetés, eddig ismeretlen gyöngyszem. Jöjjenek is a jegyzetek:

Noha muskotály és hárs is van benne a furmint mellett, elég visszafogott, nem túl intenzív illat, friss primer jegyekkel, fehér árnyalattal. Ízben frissítő, kristálytiszta és nagyon intelligens bubis bor (ilyen is létezik), penge sav, fehér húsú gyümölcsök, finom, de mozgékony buborékok, teste is van és a sok üres gyöngyözőbor közt itt végre van valami struktúra, finesz, kifejezőség. Példás darab, ideális nyári bor. 

A gombák misztikus világ a természetben. Ha belegondolunk, az élet mennyi területén játszanak jelentős és mégis szemmel nem látható szerepet: lehet ez hasznos szimbiózis és lehet parazita jellegű a jelenlétük (akár a testünkben), az erdők föld alatti, fák közötti misztikus “webkapcsolatát” alkotják, ahol egy egyed akár több kilométeres kiterjedésű is lehet a gombafonalakkal, gyűjtjük és megesszük őket (sőt időnként még hallucinogén hatásuk is lehet). Kierjesztik a bort, ott vannak a pince falán, esős/párás időben pedig szürke rothadástól nemes rothadásig megannyi fertőzést okoznak a szőlőn is (sokszor egyazon gombafaj által). A metamorf borkészítési eljárások egyik legsajátosabbika a Botrytis cinerea által okozott aszúsodás vagy nemes rothadás, mely tudjuk, nem csak Tokajban játszik szerepet a borkészítési eljárásokban, hanem a Föld számos más borvidékén is alkalmazzák a borra gyakorolt természetes édesítő hatását. Varga Zoltán, Bécsben élő borgyűjtő jóvoltából most világkörüli botritisz-turnéra indultunk, de nem csupán térben, hanem bizony időben is. Milyen egy 58 éves aszú, hogyan érik egy 26 éves új-zélandi chardonnay és milyen egy kékszőlőből készült eszencia töménységű ruszti Ausbruch? A Tovább gombra klikkelve elmesélem.

A vállalkozásom indításának napján sikerült ugyan totálkárosra törnie az autómat egy babysitterhez siető hölgynek, de még ez sem tudott eltántorítani attól, hogy az újévben végre Tokaj-Hegyalján töltsek el pár napot (kössz Kata)! Könkrét apropó nem is volt. - Inspirálódás az új guide-hoz, kincskeresés és tájékozódás. Márpedig, ha az ember igazán inspirációra vágyik a borvidéken, akkor erre Alkonyi Lászlónál megfelelőbb személyt nem ismerek. A három év alatt igen sokminden történt vele. Vett például fahordókat, lett botritiszes édes bora, berendezte Tállyán a kóstolótermet, ami őszintén alkonyis lett: a falon századelőből való családi fotók, dűlőtérkép, kövek, a polcon saját kiadványok. A változások közepette tehát egy csomóminden mégis állandó: az értékek, a hit, a meggyőződések, Keszi pedig még mindig ugyanolyan vehemens természetű pumi, amilyen mindig volt. Csak akkor nyugszik el az asztal alatt, ha Laci beszélni kezd a borokról:

Alkonyi László a 2013-as évjárattal mutatkozott be borászként. Borszakírói pályájáról már számos korábbi posztban és interjúban szót ejtettünk, és Kalákás munkásságát is nagy figyelemmel követi az egész szakma. Alkonyi László nagyon fontos igazságokra világított rá hajdani írásaival. Az a fajta radikális hang volt ő, amely kendőzetlenül tárt fel szakmai problémákat, mellyel a rendszerváltás utáni borágazat küzdött. Ezt persze számos borász igen rosszul fogadta, a háborúskodásból pedig az lett, hogy mostanra ez a hang borokban próbál kifejeződést találni inkább, mégpedig Tállyán. Az összes forgalmi boráról beszámoltunk korábban.

Alkonyi László írásos hagyatéka elévülhetetlen, sok örökrévényű igazságot hagyva ránk. De az írott szó elapadt pár évvel ezelőtt. Fájó, de valahol talán lehet, hogy így van jól: ez az ember ugyanis megírt nekünk mindent, amit tudott vagy tudni vélt. Innentől pedig az utókorra van bízva, hogy ha ma (felkészületlenségünk vagy rövidtávú piaci érdekeink, esendőségünk miatt) nem is, de később képes legyen értelmezni nem csak a Szabadság Bora szintű tájleíró alapműveket, de olyan sokkal markánsabb, megosztó és elsőre talán radikálisnak ható munkákat, mint a HetedHétHatár dűlőklasszifikációs térkép. Nem titok, hogy a TokajKalauz írásakor a szikra Alkonyi László Iránytűje volt, mégis egészen biztos vagyok abban, hogy a felsoroltak közül a klasszifikációs dűlőtérkép a legfontosabb és leginkább formabontó ügy, melyért Alkonyi László valaha is szót emelt. Néhányunk szívében még talán él a remény, hogy mindennek alapjaként egyszer fog tudni működni egy masszív tokaji dűlőbesorolás, ahogy működik és megalapoz mindent Burgundiában, Bordóban, Champagne-ban, de német borvidékeken is.

Úgy alakult, hogy kicsit megkésve adok hírt az első Kaláka borokról. Már nagyon, de nagyon hosszú ideje terveztem, hogy megkóstolom a debütáló évjáratot, de a nagy találkozás csak elmaradt mindig. Ezúttal viszont nem volt mese: rárontottam Mádon Alkonyi Lászlóékra, kimentünk a Tökös-málba (sokat fotóztam, de nem ide), jött velünk a folyton hiperaktív pásztorkutya, Keszi is, hogy egy percre se unatkozzunk. Közben Laci elmesélte, hogy július végéig gyakorlatilag nem is permeteztek a hét hektáron, a fürtzóna kicsit kockázatos megnyitásával addig kivédték a lisztharmatot. Ez nem kis dolog. A megbecsült szakíró sokat lát ebben a fekvésben és persze több tállyai termőhelyben is. Ahogy mesél, lehet látni, hogy egészen más lelkesedés csillog a szemében, mint korábban. Alkonyi László immár egyre kevésbé Tokaj krónikása. Biztos van, aki örül ennek, és vagyunk páran, akiknek hiányoznak gondolatai. Veszteség; ahogy anno a Borbarát megszűnése is veszteség volt és egyúttal egy kórképe is a mai magyar boréletnek, hogy egy jó tollú szakíró végül a pincealapítás mellett talál nyugvópontot. (Kapott egyébként olyan kritikát is, hogy amíg nem készít legalább egy tisztességes bort, addig az illető nem veszi komolyan az írásait.) De Alkonyi László immár pincészetet vezet Tállyán, ahol a szőlők is vannak. A történet úgy alakult, hogy szőlő helyett kecskéket és birkákat nevel Mádon, az Urbán legszebb részén. Hol máshol is vettek volna házat 2000 körül, amikor még a célok egészen más jellegűek voltak…s terelődtek aztán szép lassan Mádról a mai, tállyai irányba.