Múlt héten egy tokaji dűlős 2020-asról tettem említést, ez az egri dűlős, ugyanabból az évjáratból nem kevésbé adja fel a leckét. Mély szalmasárga színe is jelzi korosságát. Illatában csupa zavaró elem: kénhidrogán, húsleves és markáns érettség 3 év után. Ízben aztán több szépséget is mutat. Meglepően telt idomú, húsos bor, aztán kimondottan sós, hosszú és komplex ásványos jelleget mutat. Nagy kár az illatért...
Hordós, vajas, vaníliás és enyhén fűrészporos jegyek jönnek illatban. Élénk savú, nagy adag hordóval átjárt íz (kis füstölt szalonnás reflexszel). Vérbeli tanninbomba, szárító korttyal. Ennek a bornak biztos, hogy évek kellenek még, mire lecsillapodhat valamelyest. Az újvilági vörösek rajongóinak ideális lehet.
Az igazat megvallva ismerek ennél kellemesebb bluest is. Cefrés, erjedő gyümölcsös, vörösborban teljesen váratlan almás illat. Fűszeres, szárító korty. Fanyar, bizonytalan és durva íz sajnos...
Kitömik díjakkal ezt a bort (biztos velem van a baj). Enyhe merkaptános fülledtség és vegetáliák zavarják meg illatát. Ízben szép test, kicsit előnytelen érlelés, sorjás sav, feszes, szárít, de szerencsére némi kerekítő cukor puhít az éleken. Disszonáns ízek. A puncsos hordó pedig az elejétől a végéig főszerepet követel magának. Lemaradtam valamiről? A furminttal nem a terroirt szeretnénk bemutatni? Megintcsak a 90-es évek vállalkozójához érzem közelinek a megjelenést.
Élénk bíbor színárnyalat. Visszafogott aromák. Kellemetlen csatornásság, de kiszellőzik, éret sötét húsú gyümölcsök, szilva jelenik meg aztán szerencsére. Élénk korty, szép savak, piros gyümölcsök, kerek utóíz. Szép lecsengés csokis jegyekkel, izgalmas szárítással. Egy kis toszkán hangulatot csempész az ember poharába.
Egri kitérő
Ismét előkerült egy fiókban szunnyadó jegyzet. Még a nyár folyamán nyílt alkalom egyben letesztelni a teljes KNW sort, a Lövőház utcai Szalonspiccben. A meghívásnak eleget téve örömmel mentem el az eseményre, hogy az egri borászat teljes szortimentjét mélyebben ismerhessem meg. Nem is szaporítom a szót, jöjjenek rögtön a jegyzetek és tanulságok, mármint azokról a vörösborokról, amiket izgalmasnak találtam az egyébként igen szerteágazó választékban (rosékat, fehéreket most átugrottam):
Kielmayer Kristian vezetésével
Egy világfajta, mely okkal lehet kedvencünk, de akár olyan fajta is, amit sokan messzire elkerülünk. A Chardonnay vélhetően inkább szőlősz-borász oldalról szolgált rá a világsikerre, hisz tényleg nagyon adaptív, jól teljesít mindenféle klímán, termőhelyen, nagy biztonsággal termeszthető szinte a világ bármely borvidékén (itthon is) és a gasztronómiában is mindig megvolt a fontos szerepe. Ideális sokféle borkategróiához: magas minőségű pezsgőtől, a laza reduktívakon át a grand cru palackba zárásáig. Fogyasztói oldalról közben pedig évek óta az egyik leginkább mellőzött fajta; kivéve érthető módon Burgundiában, s önmagában ezutóbbi jelenség is oly sok mindent megmagyaráz nem csak a Chardonnay-anomáliák körül.... Egyrészt megvilágítja a középszerűségbe süppedés veszélyét és okait a világ chardonnay-inak minimum 80 %-a esetében, másfelől az eredetiség, a történelmiség és a termőhelyiség fontosságát a burgundi chardonnay örökérvényű kultuszát is megérthetjük egy hasonló, vegyes sort kóstolva. Egy fajta, mely képes volt műfajában a legnagyobb presztízsre és a legnagyobb középszerre is. A Borkoliban nem rég a világból számos szép példát megkóstolhattam. A végkövetkeztetések előtt jöjjenek előbb a jegyzetek.
Egyértelmű hordós érlelés orrban. Sok fa, nehézkes és lusta bor benyomását kelti illatban. Ízben ehhez illő szélesség, fás jelleg. Puha, krémes textúra, mely a pincére elég jellemző stílus fehérben is. (Biztosan megvannak a rajongói a műfajnak, Egerből és a fajtából egy kicsit keveset mutat meg.)
Nem is oly vérszegény a kép
Több éves hagyományokra tekint vissza ez a pesti bikavér seregszemle. Magam sem először kapok meghívást a kurzusok egyikére, melyet Mészáros Gabriella, tanárnő vezetett le 4+4 féle egri és szekszárdi bikavér összekóstolásával. A bikavér az egyik legnehezebb témája, állatorvosi lova is lehetne a magyar borágazat összetett kérdéseinek (Tokaj sem egyszerű, nem állítom), és bár rengeteg szabály hivatott segíteni Egerben, Szekszárdon pedig még védett kivitelű palack is segíti a tisztánlátást, valahogy a bikavérből csak nem tud megszületni a magyar csúcsbrand vörös házasításban. Hogy mi ennek az oka?
Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai
Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.
Az ember, aki megszállottan szerette az ízeket
Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet…
Ilyen sem volt még...
***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!