Rég kóstoltam a fajtából ilyen szép tételt. Bíbor és rubin határon a szín. Friss csonthéjas gyümölcsök, főként szilva, finom fűszerekkel, tiszta illatjegyekkel. Közepes test, sok fűszer, friss karakter, fűszeres, csonthéjas gyümölcsökkel, markáns tanninnal, végül szárító savval. Egyensúlyos, sima lecsengés. Igazi cool climate stílus. De szép és fiatal bor még. (6)

Nekem személy szerint ambivalens érzéseim vannak 2013-mal kapcsolatban Hegyalján, de alighanem abban a 10-ből 10 termelő egyetért (és ez is ritka), hogy az előző évtized egyik legszebb éve volt. Bár a szokásos 10 éves kóstolón (Pollák Tibor szervezésében) elég szűkszavúak voltak a borászok, az világos volt, hogy a legtöbben minden bortípust el tudtak készíteni. Stéphanie elmondása szerint Tarcal északabbi végén volt egy durva jégverés, de többnyire meleg, napos őszi idő örvendeztette meg a borászokat. Szerettük a komplex szárazakat, aztán az édeseknél elég gyorsan fény derült két faktorra, ami kuszálja a képet. - Egyrészt, hogy a meleg ősz miatt a savak háttérbe szorultak némileg, másrészt, hogy az a fajta intenzív botritisz, ami 2013-ra jellemző volt nem mindig adott egyértelműen elegáns képet (pláne összeadódva a savdeficittel). Lássuk, is milyen ma 2013 a szépen tárolt borok tanúsága szerint, természetesen vakon, meglepetésekkel.

Friss zöldfűszeres, vágott füves, fehérborsos aromák áradnak belőle, elég tipikus GV. Ízben is kirobbanó, lédús zöldes és fehér húsú gyümölcsök játékában gyönyörködhetünk. Friss savak hidegen, de melegedve előbújnak a harapható zöldalmás, barackos gyümölcsök zamatai is. Most is profi, sima íz, igazi gasztróbor, megbízható tisztaság és minőség mellett. Jóleső és elegáns bor, aminek stílusa is van.

Vörös jégbor Ausztriából. Fakó narancsos, rozsdaszín, de nincs magja, átlátszik (kiválás viszont van bőven). Gyönyörű, tiszta és koncentrált illat: sok aszalt és dzsemes gyümölcs, világos húsúak, körte, barack, alma, virágméz. Hosszú és meglepően komplex íz, magas cukor, szép dav, nagyon lekváros, dzsemes íz. Szilva, ribizli, málna. Semmi lemaradása nincs a tokaji édesekhez képest még a kevesebb sav ellenére sem: elképesztően hosszú és gazdag édes bor, váratlanul nagy élmény (az első coravines tapasztalással). Kék sajtokkal is pazar.

Mivel komolyabb boros események nem nagyon történnek most, így írni sem nagyon van miről (de egy szép évvégi meglepetés most hétvégén várható, és ha a vírus nem szól közbe, ígérem, megírom jövő héten). Közben pár éve Veszprémben tanítok hajópincéreknek boros ismereteket, alapszintű sommelier-képzés keretein belül. Kisebb 6-8 fős csapatokról van szó (ami tehát még a coviddal is összeegyeztethető), a csapat körében többnyire mérsékelt fogalmakkal a borok kapcsán, kb. 18 órás képzésben (3 vagy 6 alkalom). A szükséges oktatási segédanyagot persze igyekszem úgy összeállítani, hogy a legfontosabb szőlőfajták, termőhelyek és stílusok megmutatkozzanak a pohárban, lehetőleg olyan formában, hogy az érthető, egyértelmű legyen. A múlt szombati utolsó óra végeztével azokat a maradékokat, amiket a hallgatóság nem kapott a hóna alá, hazahoztam én Pestre és kicsit ismerkedtünk a nappaliban a töredékes tananyaggal (holnap vizsga):

Sok újdonságot nem árulok el az olvasóknak azzal, hogy a Carpe Diem az egyik legfontosabb boros törzshelyem volt az elmúlt néhány évben. Akkor is, ha nem sokat voltam épp Pesten, akkor is, ha nem feltétlen az én pénztárcámhoz lett szabva teljesen a szortiment, akkor is, ha Tokajjal foglalkozom, s arról írok az időm nagy részében. Ez a hely fontos volt. Itt lehetett megkóstolni olyan borokat, amelyekről többnyire a hazai borkedvelő csak angol nyelven olvashat vagy az instagramon láthat fotókat, megrendelheti távoli országokból, aztán vagy megérkezik egyben, vagy nem. De legalábbis rengeteg olyan bor jutott el a FineWines.hu-n és Ferin keresztül a poharainkba, amik idehaza elérhetetlenek. A múlt idő azért indokolt, mert a Capre Diem 2o2o-tól csendesebb üzemmódra vált, s novemberben be fog zárni. Addig is (fix nyitvatartás helyett) csak akkor nyit majd ki, ha tematikus események lesznek (többek közt oktatás is). Egy korszak lezárul, s ezt december 30-án egy méltó sorral, kellemes társasággal igyekezett búcsúztatni Tar Ferenc, tulajdonos.

Illatban visszafogott, diszkrét kékfrankos. Kiszellőzve jól deifiniált, egyenes tiszta fajtajegyek, érett gyümölcs: édes cseresznye és meggy. Szuperelegáns és mindenekelőtt felismerhető stílus, egy kis burgundias mélységgel megtoldva. Ízben komplex, széles ízspektrum, mély, sós, érett savakkal. Hátul érezhető tapadás és fanyarság szájban. Dohány, babéros fűszeresség tölti el az embert. Tömör, kellően hosszú, arányos test. Hűvösség, terroirjegyek, profizmus. Érlelni is bőven lehet még.  

Egy világfajta, mely okkal lehet kedvencünk, de akár olyan fajta is, amit sokan messzire elkerülünk. A Chardonnay vélhetően inkább szőlősz-borász oldalról szolgált rá a világsikerre, hisz tényleg nagyon adaptív, jól teljesít mindenféle klímán, termőhelyen, nagy biztonsággal termeszthető szinte a világ bármely borvidékén (itthon is) és a gasztronómiában is mindig megvolt a fontos szerepe. Ideális sokféle borkategróiához: magas minőségű pezsgőtől, a laza reduktívakon át a grand cru palackba zárásáig. Fogyasztói oldalról közben pedig évek óta az egyik leginkább mellőzött fajta; kivéve érthető módon Burgundiában, s önmagában ezutóbbi jelenség is oly sok mindent megmagyaráz nem csak a Chardonnay-anomáliák körül.... Egyrészt megvilágítja a középszerűségbe süppedés veszélyét és okait a világ chardonnay-inak minimum 80 %-a esetében, másfelől az eredetiség, a történelmiség és a termőhelyiség fontosságát a burgundi chardonnay örökérvényű kultuszát is megérthetjük egy hasonló, vegyes sort kóstolva. Egy fajta, mely képes volt műfajában a legnagyobb presztízsre és a legnagyobb középszerre is. A Borkoliban nem rég a világból számos szép példát megkóstolhattam. A végkövetkeztetések előtt jöjjenek előbb a jegyzetek.

Kristálytiszta, vidám, primer illat, sok érett, mézédes sárga és fehér gyümölccsel, fiatal GV jegyekkel. Ízben is metszően (irigylésreméltóan) tiszta és pro bor. Nagyon kerek, nagyon szép arányokkal megáldott fehrébor, benn az összes elvárható stílusjeggyel, ami egy osztrák fehérbortól elvárható. A maga nemében arányos, csiszolt, elegáns, kellően fajtajelleges és termőhelyi is. Ideális választás hétköznapi fehérborozáshoz. 

Dagadtos kolléga noha az írástól rég visszavonult, de akik olyan vének mint én, azok biztos emlékeznek, nagyszerű írásaira az ősalkeszen. - Sokunk számára számtalan új perspektívát nyitottak meg a borok tágabb univerzumai felé. Köztudomású, hogy időnként saját gyűjteményéből és kedves ismerősei által máig gyakorta raknak össze klubkóstolókat egy elhagyott, félhomályos pesti helyiség mélyén, méghozzá igazán különleges csemegékből, a világ távoli borvidékeiből és olykor-olykor magyar ritkaságokból válogatva. Az élmény mindig különleges, s a kóstolás pedig többnyire vakon megy. Ha jól emlékszem, tavaly édesek szerepeltek egy hasonló roncsderbin, és akkor nem volt meglepő, hogy Tokaj szépen leiskolázgatta a mezőnyt, de hogy ilyesmi szárazban is előfordulhatna....(arról ma már csak álmodni merünk).