Istenem már megint megjelent egy cikk (ráadásul angolul), ami arról értekezik, hogy a tokaji fajtákban ugyan vannak lehetőségek, de az édesek bezzeg mennyire nyögve-nyelősen kívánkoznak a borhűtőből az ember poharába…csak legfeljebb sátoros ünnepeken…meg ilyenek. Nem tudom, mennyire vagyok mérvadó, de én nem szoktam az ilyesmiből ügyet csinálni. Bármikor meg tudnék inni egy-két pohárral a kedvenc édes tokaji boraimból. Manapság ráadásul már tényleg nem kell feltétlenül pokolian mélyre nyúlni az embernek a zsebében: Áts Cuvée, Oremus szamorodni, Fortissimo, Vayi borok, hogy csak párat említsünk az elérhető árú édes tokajiakból. Az idei vári borfesztivál kapcsán kértek a Gault&Millau-nál, hogy javasoljak kettőt/hármat a rendezvényen elérhető borok körül. Akárhogy is néztem a kiállítok listáját, a legtöbb izgalmat most is (sőt az újabb és újabb távol-maradók miatt évről-évre egyre inkább) a Tokaji Udvaron találja meg az egyszeri borfogyasztó. Manapság a citrusos, friss aszúk korában már a nyári napok sem igazán jelenthetnek kifogást (számomra), hogy lemondjak, mondjuk akár egy pohár alaposan behűtött, csupa gyümölcs Disznókő aszúról.

Legutóbb ott hagytam abba, hogy igenis van értelme a vakkóstolásnak, hisz az alcímben szereplő nagyon fontos, bár sokszor figyelmen kívül hagyott tényező, az elfogultság, így küszöbölhető ki a leginkább. Többet érhet ezer fesztiválnál, 100 pincelátogatásnál is, bár kétségtelen, hogy azoknak is megvan a maguk előnye, jelentősége és persze varázsa! Végezetül eljutottunk az általam legjobbnak tartott 3 módszerhez, melyeket nem feltétlenül egyszerű tető alá hozni (néha drágák is), de a tanuláshoz bizony ajánlatos mindig venni némi plusz fáradságot, ez a boroknál sincs másképp!

Ahogy néha bizonyos emberekkel sem egyszerű megfelelő kontaktust létesíteni, egyénenként más-más módon kell megadni annak módját a boroknál is. Hasonlóképp érdemes ügyelni a részletekre. Hisz bort kóstolni, azaz minden részletét a lehető legalaposabban kielemezni e sajátos terméknek, nem is oly egyszerű feladat. Számos módját ismerjük, de akár boronként/egyénenként más és más lehet a leginkább célravezető ismerkedési mód. Sokan kóstoltunk már fesztiválon, pincénél, társasággal, vakon, étel mellett stb. De belegondolunk-e, mennyi, de mennyi a zavaró vagy épp segítő körülmény, amire érdemes odafigyelni? Közben folyamatosan meghúzódik a háttérben egy rejtőzködő (sőt olykor észrevehetetlen) ellenség is, melyről csak nagyon keveset beszélünk - talán mert tényleg nem ismeri el senki: ő az elfogultság (fajta, borász, borvidék, bortípus, amit eddig hallottunk a borról, s akitől hallottuk stb, hogy csak egy párat említsek az elfogultság típusaiból). Tetszik vagy sem, ez alól (szerintem) csak az lehet kivétel, aki (történjen bármi, bizonyíthatóan) mindent vakon értékel (ilyen nem létezik). Most megpróbálom sorra venni a legfőbb opciókat, melyekkel (szerintem) a lehető legközelebb kerülhetünk a borok lényegéhez.

Közelegnek a meghitt ünnepek. Erre az alkalomra még az is hajlamos komoly bort bontani, aki év közben inkább csak fröccsözget. Szenteste mi magyarok általában halat eszünk, sokszor halászlé vagy rántott formában. Egyesek töltött káposztát készítenek, míg másutt kacsa vagy pulyka a hagyományos családi étel. Az édesszájúaknak igazi nirvánát tud jelenteni a heteken át tartó süteményözön, bejglivel az élen. Úgy gondolom, hogy a fent felsorolt ételek mindegyikéhez remek borok társíthatók (rossz szokásom szerint amúgy is régen írtam bor-étel párosításokról, mely 2011-ben ígérem, változni fog...erről később). Hogy azonban mégse szálljunk el a csillagos égig az árakkal, íme egy kisebb összeállítás, melyet a hónunk alá csapva egy hatos pakkban, biztosan segítenek majd megélni az ünnep ízeit.

Igen, tudom, kissé el lett hanyagolva a blog gasztronómiai része, hál Istennek volt, aki ezt jelezte számomra, és öröm, hogy van, aki ilyesmiről is szívesen olvasna itt, úgyhogy gondoltam, itt az ideje folytatni ezt a rovatot is.
A Királyudvar 2009-es évjáratbemutatóján került szóba a címben jelölt kérdés, mely kétségkívül érdekes témát feszeget. Ott és akkor a Demi Sec kapcsán merült föl a félszáraz bor+étek problémakör. Ám mivel magam is hajlamos vagyok az utóbbi hónapokban elcsábulni 1-1 maradékcukros, "majdnem száraz" tokajira vagy egy jó Concubinára (s a hozzájuk való ételpárosítás valóban trükkös feladat), ezért gondoltam megpróbálom kicsit mélyebbre ásni magam a témában.

Az idők folyamán hivatásommá vált ’borkedvelés’ szép lassan többfajta értelmet is nyert számomra. Egyrészt a kereskedelem révén a borkedvelés szép lassan átment borkedveltetésbe. Eleinte tehát a saját ízlésem feltérképezését követően olyan bort/borokat kezdtem el keresni, mely lenyűgözi a.) az önjelölt borértőt (egy borboltos számára kezdetben a pénzes szakbarbárok lenyűgözése tűnik a nagy kihívásnak); b.) egy átlagos, mondjuk úgy alkalom szülte borfogyasztót (a maga nemében számomra ez is szép kihívásokat tartogat: „paprikáskrumplihoz kéne valami finom bor estére...” vagy „kóstoltam tavaly a borfesztiválon egy bort, a haver standjánál, azt hiszem kékfrankos is volt benne, ilyen sárgás címkéje volt, de másra nem emlékszem, nagyon jó volt...volna önöknél ilyesmi??”) és végül c.) a borok iránt nem/alig fogékony, mondjuk úgy lelkes kezdőt („ajándékba vennék egy bort a páromnak, aki nem boros, DE próbálom vele megszerettetni”).Kérdéseikre, bennem is fölmerült a nagy kérdés: Hogy lehet őket megfogni EGYETLEN egy borral?!

Így, hogy (kicsit nemhogy jobb lett az idő s megérkezett a nyár), de lassan kezd kibírhatatlanná válni a hőség, - kicsit a vörösborokat az ember szívesebben pihenteti a jó, hűs pincéjében és fölhozza a hűtőbe az összes mozdítható, könnyebb fehérbort és rozét, melyeket 5 fokon a 40 fokban, lehúzott redőny mellett, a légkondi alatt hűsölve mind megérdemlünk egy rázós nap után. Sör helyett/után 1-2 gyors tipp, vészhelyzet esetére vagy csakúgy a VB-meccs mellé.
Azok, akik még nem merültek el a friss, 9-es rosék közt, azoknak az én tippjeim ezek volnának:

1. Mészáros Pál @ Pinot Noir Rosé 2009.
2. Konyári @ Cabernet-Merlot Rosé 2009.
3. Malatinszky @ Le Sommelier Rosé 2009.
4. Sauska @ Rosé 2009.
5. Takler @ Rosé 2009.
6. Tenuta S. Anna Prosecco Spago (ez nem rosé)

Akik inkább a fehérborokat favorizálják, azoknak sokszor Sauvignont szokás ajánlani, de az se csüggedjen, aki minden vinotéka polcán most szinte csak azokat látja, mégsem kedveli:

1. Béla és Bandi @ Sauvignon Blanc 2009
2. Sike Tamás @ Egri Leányka 2009
3. Pannonhalmi @ Sauvignon Blanc 2009
4. Patricius @ Furmint 2008
5. Pálffy @ Köveskáli Tramini 2009
6. Figula @ Muscat Lunel 2008

Persze az sem baj, ha a fentiek mellé becsúsztatunk a hűtőbe egy üveg szódát is, és fröccs formájában isszuk őket, de a proseccot is érdemes kipróbálni, az olaszok azt isszák fröccs helyett.
Perverzebbek, egy meghitt esti együttléthez kortyolgassatnak egészen hideg desszertborokat ilyenkor is, melyek alkoholtartalma csekély: Royal Tokaji @ Áts Cuvée 2007/Demeter Zoltán @ Birtokbor 2008, vagy édes gyümölcsborokat.