Megjelent az AszúGlass és én alighanem még soha ilyen büszke nem voltam semmilyen szakmai projektemre. El sem tudom hinni, mennyire szeretik és vonzónak látják ezt a poharat. Pontosan ezt a hatást igyekeztem becélozni, és látom, ahogy az emberek tekintetét megigézi, ahogy nézik az üres majd aszúval töltött kelyhet, aztán megfogják és nem akarják elengedni, és birtokolni akarják. Pedig féltem, hogy nem értik majd: kézzel készült pohár, drága lesz, mindenki tart majd tőle (mi van ha eltörik?), de láthatóan a pohár eleganciájával és teljesítményével kivívta magának a sikert és a szakma megbecsülését egyaránt. Elképesztő napokon vagyok túl: december 8-án és 9-én Tarcalon, 10-én, az AszúDay-en Tokaj városában, majd december 11-én, 12-én és 14-én Budapesten mutattam be az új poharat. Múlt hétfőn a sommelier-szakma előtt, kedden pedig szokásos évi TM20-as kóstolónkon, ahol ezúttal tehát 2003***** kerül a poharakba.

Közelegnek az ünnepek. Boldog lennék, ha ez a néhány hét édes tokajiak mértéketelen fogyasztásáról szólna itthon és/vagy külföldön (az AszúGlass-projekttel igyekszem kicsit helyzetbe hozni a borvidék legfontosabb borítpusát), de a nap végén tisztában vagyunk vele mind, hogy száraz korszakot élünk. Itt is van a száraz november, amit rögtön kihasználva a TokajDry műfajról igyekszem fátylakat lelibbenteni ezzel a néhány kortárs vakon kóstolt tétellel (2017 és 2022 között mozogva). Lesz benne új név és lesz olyan is, amit már májusban is teszteltünk. Kinél milyen minőségek kerültek palackba az elmúlt pár évjáratban? Melyik palackra essen a választásunk, ha egy ütős furmint kell? Mindig a csillagos pincéknél találjuk a csillagos minőséget? Hol tart a natúr movement Tokajban (Tállyán)? Lássuk huszadik vaktesztünk eredményeit!

A friss TokajGuide kézirata májusban lezárul. A szerkesztési munka közben ismét lehetőség nyílt a minap néhány száraz tokaji tételt megszondázni egyben…hisz tudjuk, így együtt mindig tanulságosabb a komparatív kóstolgatás, pláne vakon. A 18. fordulóban is TokajDry volt a téma, de most egy kivételével mindegyik új tétel lesz, azaz nem szerepelt korábbi vaktesztünkben! Izgalmas fordulatokra számítottam birtokboroktól dűlősökig (Suba, Hatalos, Kis-Garai stb), a remek 2021-esek most kezdenek formába lendülni. Régóta mantrázott alapigazság, mennyire kulcsfontosságú lenne ennek a műfajnak a konzisztens minősége, hisz sokan kapnának kedvet rajta keresztül Tokajhoz, ha legalább olyan élményt kapnak, mint egy osztrák, német vagy éppen új-zélandi fehérbor esetében. Hol tart ma Tokaj száraz oldala, mit mutatnak a legfrissebb évjáratok? Lássuk a medvét!

Mindig közönségkedvenc...miért éppen egy szuper savú évből ne lenne az? Víztiszta, halvány szín. Illatban viszont nem egy tobzódó muskotály. Tiszta, kis virágosság, finom primer, egzotikus jegyek, de elég diszkréten a fajtához képest. Semmi pacsuli! Ízben aztán megad mindent, amire vágyhatunk: primer, lédús, zamatos déli gyümölcsök, jóleső cukorral. A korty végén puha, fehér húsú őszibarack, de sárga húsú citrusok is gazdagítják végig. Az év szép savai adta szép tartása mellett kerek, félszáraz ízek, populáris, kedves (feminin) bor. Telitalálat most is a mindennapokra! 

A THE-Broklub, azaz a Tokaj-Hegyalja Egyetem havi rendszerességű borkóstolója izgalmas állomáshoz érkezett a hónap utolsó szerdájána. Kivételesen nem egy termelőt, hanem Dr. Fiáth Attila, a Tokaj Wine Business Institute vezetőjét hívtam meg előadni. Témájául a pezsgőt választottuk. - Nem véletlen, hisz tudvalevő, hogy előadónk nagy pezsgőrajongó hírében áll. A cél az volt, hogy ne csak Tokajt járjuk körbe a bubikkal, hanem a kontextust teremtsük meg hazai és külföldi referenciákkal is. Így került a sorba egy cava, egy magnum Champagne (ami persze dicséretesen el is fogyott, mire én le tudtam volna ülni vele) és egy Kreincbacher is. Némileg perverz jegyzetek következnek, ugyanis Patakról még éjjel hazavezetve (welcome to my life), másnap reggel jutott csak energiám arra, hogy leüljek a borokkal ismerkedni: mondanom se kell addigra a buborékok igencsak megcsappantak a palackokban, de a stílusbeli különbségek talán pont ettől egész máshogy/még szebben kijöttek:

Meglepően illatos, sőt elegáns furmint létére: körte, zöldalma, őszibarack, egres, érett, tiszta és lédús gyümölcsök primer jegyei (egy csipet hordóval), édes sütivel. Ízben lendületes: magas és egyszerre széles is. A korty közepe kimondottan komplex, a végén finoman sós, de sima és elegáns. Kerek, puha gyümölcsös zamatok, pici cukor teszi még zamatosabbá és kedvesebbé (ahogy mindig). Nagyon szépen együtt mozog benne a sav, a cukor, a test. Cizellált, fineszes offdry furmint. Simán nemzetközi szint (vakon külföldink hittem, annyira magabiztos bor). 

Tart még a Furmint Február. Ilyenkor hagyományosan 10-years-challenge-elni szoktunk Hegyalján, a Pollák család és Tóth Zoltán gyűjtő szervezésében. A Kisfalucska Vendégházban tizedjére jött össze a baráti társaság néhány kellemes borász jelenlétével, boraival, hogy kiderüljön, mire mentek a tíz évvel ezelőtti borok a palackban. Ez a harmadik év, hogy én is ott lehetek. Ezúttal tehát 2012-re kerül a sor, melyről meg kell mondjam, sosem tartozott a nagy kedvenceim közé: meleg volt 2011 nyara is, aztán 2012 szintén, de míg az esős 2010 után a szőlő a talaj mélyebb rétegeiből még tudott vizet felvenni, addig 2012-re bizony szenvedtek az aszálytól az idősebb tőkék is. Botritisz csak a legszerencsésebbeknek jutott (egyikük hivatalos szokott lenni e kóstolóra). Tavaly 2011-ből kevés meglepetés ért, de meséljenek most a 12-es borok vakon 1 és 9 pont között!

Ezt a klubszezont Bárdos Sarolta Barakonyi-dűlős furmintjaival kezdtük a minap. A Várhegyből kivált termőhelyet általa ismerhettük meg a 2000-es évek derekán, méghozá gyönyörű, egyedi stílusjegyekkel megformálva. Noha évek óta hárslevelűből is készül a Barakonyi-dűlős bor, az évjáratok számomra itt mégis a furmintot látszanak igazolni. Mégis kedvesebb, élvezetesebb borok ezek szemben mondjuk a szigorúbb mádi furmintok derékhada: mindig van több vagy kevesebb maradékcukor, ami az eltarthatóságban is fontos szerepet játszik ezekben a borokban. 2017 klasszis év: ennek köszönhetően a Nobilisnél egy különleges parcellaszelekció, a ‘Karós’ tétel is elkészült, melynek friss, 2018-as évjárata most debütált nálunk: érezhetően egy még hosszabb eltartásra szánt “nagybor” a cél ezzel a különleges szelekcióval. Nézzük is meg, hogy a dűlő mire képes több évjárat tükrében!

Furmintfan kolléga kedves meghívásának eleget téve a dűlős TokajDry kategória egyik igazi állócsillagát, a kissé talán alul is árazott Barakonyi száraz borait vizsgáltuk hárslevelűben is, furmintban is. Bárdos Sarolta kézműves borászata éppen idén ünnepli húsz éves fennállását, ennek apropóján pedig ungert kollégával személyesen, rszabi testvérünkkel pedig online kóstoltuk végig a közelmúlt Barakonyi-dűlős tételeit egy hét eltolódással (bizonyára ők is írnak majd az eseményről). A kezdetben burgundi, mostanság tokaji palackba zárt nagyszerű terroir már 2006-2008 környékén is sokunk titkos kedvence volt. A hárs mindig szárazabb, a furmint félszáraz stílusban vált közismertté. Nézzük, a frissebb kiadások milyen tanulságokkal szolgáltak 2020-ban:

Sokféle boros díj van hazánkban. Kicsit mind másképp működik, de 2007-ben Rókusfalvy Pál a Vinum Praemium Alapítvánnyal gondolt egyet és elindított egy olyat, ami talán követhetőbb, talán igazságosabb, talán reprezentatívabb minden tekintetben a többinél. Ha esetleg nem lenne az olvasó képben, hogyan működik a Borászok Borásza díj, most részletesen levezetjük, aztán a Top 50 Kóstoló Körének tokaji borait mutatjauk be. A tavalyi felhozatal parádés volt, lássuk idén sikerült-e überelni!