A Winelovers Wine Awards és Expo utolsó napján egész nap ültetett és sétáló programok várták a hazai és külföldi zsűritagokat. Minden teketóriázás nélkül izgalmas édesekbe ugrottunk fejest a mesterkurzus-teremben: szamorodni reggelire 9:30-tól. Évek óta aktuális a téma, pár hete vakon is próbát tettünk, hogy a mai szamorodnik mennyire szamorodnik vagy épp mennyire szinte aszúk (vö. *Balassa, **Szepsy és ***Demeter Zoltán szamók beltartalmát). Kivonták a tokaji egyenletből a 3 és 4 puttonyost, érezhetően felpörögtek az események a szamó körül. Történelmileg a szegény ember aszúja lenne, amit ma gyakran 190-200-as cukorral mégis nehéz helyén kezelni egy 130-as cukrú 5 puttonyos mellett. Több pincénél mindkét műfaj erősen eltolódott a magasabb cukortartomány felé. Sok tehát az áthallás a két kategória borai közt. Nagyon fontos a szamorodni: ez az a bor, ami minden jegyében hordozza Tokaj gyönyörű édességét, miközben megfizethetőségével a gasztronómiában és a “térítésben” is kulcsszerepe van/lenne a TokajDry és a Tokaji Aszú közti sávban. Nézzük a muníciót és üzeneteket mögötte!

A múltkori szamorodni- vs. aszúsor után direkt szerencse volt, hogy merő véletlenségből Csanaky Máté barátunk keze ügyében voltak aktuális Zsirai borok is, mert nagyon rég kóstoltam őket, már hogy úgy koncepciózusan (és nem futtában). 2018 és 2019 került most terítékre a borászattól, melyet továbbra is Zsirai Katai irányít Mádon. Fontos adalék, hogy idő közben a birtok számára új területeken nyílt lehetőség dűlős borokkal kísérletezni. Nézzük is, hogy a Középhegy, a Betsek és a Szent Tamás közül vajon melyik nyújtja a legtöbbet a pohárban!

Nem igazán megnyerő az érettsége, egy kis avitt és oxidált jelleg tapintható ki benne, picit a friss, fiatalos gyümölcsből is lehetne benne díszítésképp. Magas cukor, mézes jegyek, mellette pedig kevés sav. Lustább, kissé gejl korty, ami 2016-tól eléggé szokatlan ízképet ad ki. Tetszett már jobban is korábban...

Régen volt nagyposzt, nincs mit szépítgetni ezen: a nyár és az egyéb alkotó folyamatok közepette a kóstolók mostanság jegelve voltak. Múlt hétvégén immár másodszor volt szerencsém azonban az egyik legfrissebb hangulatú, legszimpatikusabb közösségi megmozduláson résztvenni Hegyalján, melyet három szuper lelkes fiatal pince szervez pop up kerti party jeligével. Júliusban a TR, szombaton pedig Zsirai Kata a vendégházánál volt a háziasszony és a kései érkezéskor épp egy 2016-os retrospektív kóstoló kezdésébe csöppentünk. Gondoltam, hát ezt akkor kár lenne szó nélkül hagyni…:

Zsirai Kata élete igen komoly fordulatot vett, mikor testvérével, Petrával és édesanyjával Nagyatádon úgy dönöttek, tovább építik édesapjuk álmát Mádon (és Somlón és Villányban). Kata azóta mádi lakos lett. Nem csak a pince mindennapjait irányítja, de szép vendégházat is üzemeltet Mád szívében. Csupa komoly feladat, még komolyabb kihívásokkal, melyhez szerencsére párosul fejben és szívben kellően nyitott szemlélet, fiatalos lendület és nagyfokú alázat is. Az új évjárat formálódik már hordókban, a 18-asok közül a Szent Tamás Furmintjaira és a Becsek Hárslevelűjére, de a Középhegyre is érdemes lesz várni, mert egyelőre nagyon ígéretesek az alakuló borok, szuper lenne lassan több (eddig önállóan be nem mutatott) dűlőt is megismerni a pince részéről a jövőben. Egy hosszú hordószondázást követően palackos tételeket is kóstoltunk a tél egyik utolsó igazán hideg estéjén:

Kedves Gergely,

Nagy öröm volt számomra, hogy engem is felkerestél, hogy írjak le egy olyan történetet, amely számomra fontos, érdekes. Nagyon sokat gondolkoztam, mi is történt velem azalatt a kis idő alatt, amióta ténylegesen a borászattal foglalkozom, hiszen jelenleg még csak 1 év 3 hónapos a borász karrierem. Azonban tényleg nagyon sok minden történik velem és minden egyes munkatársammal nap mint nap a Pincészetünk életében.  Tehát elég nehéz volt kiválasztanom a legjobbnak ítélt történetet. Úgy döntöttem, egy olyan sztorit fogok elmesélni, ami számomra volt meghatározó, remélem nem csak nekem érdekes: